A nemzetközi olimpiai mozgalom 1994-beli centenáriuma után alig egy esztendővel a Magyar Olimpiai Bizottság is ritka jubileumhoz érkezett, 1995. december 19-én ünnepelte megalakulásának 100. évfordulóját. Különleges jubileum volt ez, mind hazai, mind pedig nemzetközi vonatkozásban. Az 1881-ben létrejött Magyar Szent Korona Országainak Vöröskeresztes Egylete után ez a második legidősebb hazai társadalmi egyesület, amely a Francia, a Görög, az Amerikai, a Német és az Ausztrál Olimpiai Bizottság után hatodiknak alakult meg. A testület 2005-ben már megalakulásának 110 éves jubileumát ünnepli. Az ünnepi közgyűlésen JAcques Rogge,a NOB olimpikonok elnöke is jelen lesz.

Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöki tisztét 21 éven át (1980-2001 között) betöltő spanyol sportvezető több ízben kijelentette:
"Magyarország az olimpiai mozgalom egyik legbiztosabb bástyája. Ebben a sportszerető kis országban sokat tettek az olimpiai eszme terjesztéséért és népszerűsítéséért. A magyar sport nemzetközi hírneve, kiváló versenyzőik sikereinek köszönhetően fokozatosan emelkedett."

Az Olimpiai Játékokat Előkészítő Magyar Bizottság megalakulásában Kemény Ferenc, egri reáliskolai igazgató örökké elévülhetetlen érdemeket szerzett. A nyolcvanas években, Párizsban a Sorbonne egyetemen folytatta tanulmányait. Ekkor került kapcsolatba, majd szoros barátságba Pierre de Coubertin báróval. Nézeteik megegyeztek az olimpiai gondolat felelevenítésének szükségességéről és a nevelés eszközeként való felhasználásáról. Amikor Coubertin 1894 júniusában zászlót bontva, meghirdette az ókori játékok felújítását, s megalakította a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, természetes volt, hogy a távolmaradásra kényszerült magyar barátját, harcostársát is felkéri a közreműködésre. Így Kemény Ferenc személyén keresztül a magyar sport az ötkarikás mozgalom alapítóinak egyike.

A NOB első tagjai 1896.:(balról, ülnek): P.de Coubertin (francia), D.Vikelasz (görög), Butovszkij tábornok (orosz). (Állnak):W.Gebhardt (német), J.Guth-Jarkowsky (cseh), Kemény F. (magyar) V.Balck tábornok (svéd).

Az olimpiai gondolat első magyarországi írásos nyoma Sárospatakra vezet. Szalkai László, a későbbi esztergomi érsek és hercegprímás az 1489-90-es tanévben írt latin nyelvű feljegyzései arra utalnak, hogy az Olymposz hegyének oldalában egykor rendezett versenyjátékok mély benyomást tettek a fiatal diákra. Ettől kezdve számtalan pedagógus, orvos, történész, költő, író és nem utolsósorban politikus törekvéseiben jelentkezett - Balassi Bálinttól kezdve Zrínyi Miklóson át Széchenyi Istvánig - a harmonikus fizikai és szellemi nevelés fejlesztésének, az olimpiai játékok felújításának gondolata. Éppen ezért Coubertin báró világtörténelmi jelentőségű kezdeményezése hamar megértésre talált Magyarországon. Nem véletlen, hogy még a kiegyezés előtt, 1863-ban alapított és alapszabályát elsőként magyar nyelven megfogalmazó Nemzeti Torna Egylet, amelynek Kemény Ferenc is tagja volt, Berzeviczy Albert az elnök, a későbbi kultuszminiszter vállalta az előkészítés feladatait. A tekintélyes Magyar Atlétikai Club vezetői kezdeti tartózkodás után végül csatlakoztak az alakuló bizottsághoz. A két említett, meghatározó szerepet betöltő egyesület mellett a Budapesti (Budai) Torna Egylet, a híres BBTE, továbbá az MTK, a Nemzeti Hajós Egylet, a III. ker. TVE, a BTC és a Neptun Evezős Egylet küldöttei kerültek a testületbe, amelynek elnöke Berzeviczy Albert, társelnöke dr. Gerendai György, a MAC képviselője lett. Titkára pedig Kemény Ferenc, akit azonban sajnálatos módon fokozatosan háttérbe szorítottak. Olyannyira, hogy az 1906-ban, Athénben rendezett jubileumi - de a NOB által olimpiának soha el nem ismert - versenyek körüli viták nyomán lemondásra késztették a derék sportembert. És az 1908-ban tartott újjáalakuló közgyűlésre meg sem hívták.
Az alapítót azután szinte egycsapásra elfelejtették. A fővárosba került, a sporttól igencsak elszakadt, címzetes tankerületi főigazgatóvá nevezték ki. A testnevelés ügyének általános kérdéseivel, a pacifizmus vonatkozásaival foglalkozott. Elkeseredése később félelemmel párosult, és a nyilas hatalom átvétel után az újabb zaklatások elől feleségével együtt 1944 novemberében (81 évesen) a halálba menekült. Ezt követve évtizedeken át mély hallgatás övezte életútját. Csak a hetvenes évek végén lehetett ismét hallani róla, amikor előbb az egri sportcsarnok vette fel a nevét, és a TF szoborparkjában felállították emlékművét. Napjainkban azután már iskola őrzi nevét, s valóban megérdemelt tisztelet öleli körül emlékét, s munkásságát. A Magyar Olimpiai Bizottság vezetését pedig fokozatosan az atléták és a tekintélyes MAC vette át. A testület és ezzel a mozgalom a későbbiek folyamán három alkalommal került súlyosabb válságba. Először még 1920-ban, amikor az első világháborúban vesztes hatalomként versenyzőink nem indulhattak az 1920-as antwerpeni olimpián. Majd később, 1928-ban, amikor a Kultuszminisztérium - már német mintára - megszüntette a testület önállóságát, hivatali apparátussá, az Országos Testnevelési Tanács egyik szakbizottságává degradálta. Harmadszor 1948 tavaszán, amikor az Országos Sporthivatal megalakulása után az ország vezetését átvevő kommunista párt utasítására - ezúttal szovjet példa nyomán - megszüntette a háború után újjá alakult MOB önállóságát. A bizottság ezt követve a mindenkori állami sportvezetés fiókintézménye lett, elnöki tisztét a sportvezetés elsô embere látta el, tagjait pártszempontok szerint gondosan összeállított listák alapján egyszerűen kinevezték, négy évtizeden át tulajdonképpen csak papíron létezett. A Magyar Olimpiai Bizottság életében 1989 júniusában következett ismételt kedvező fordulat, amikor a testület visszanyerte önállóságát és függetlenségét. Az olimpiai mozgalom, ha úgy tetszik, megelőzte, sőt lekörözte a politikát. Bár igaz, hogy akkor az országot moszkvai parancsszóra lezüllesztő állampárt diktatórikus hatalma már gyengült. Megkezdődött a demokratizálódás folyamata. Sorra alakultak a politikai pártok, de a demokratikus jogállamba való átmenet politikai és jogi feltételeit kialakító, a szabad választásokat előkészítő Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokat csak 1989 őszén kezdték meg. Ám a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlése már hónapokkal korábban, titkos szavazással, szabadon választhatta meg tisztségviselőit.
E döntő lépés előkészítése és megvalósítása két kiváló sportember nevéhez fűződik. Az egyik a Hold utcai székházban leváltott elnökhelyettes, a rövid működés után 24 óra alatt a Stadion Szálló szűk szobájába száműzött Schmitt Pál NOB-tag, akkori főtitkár, a másik pedig a nemzetközi sportélet egyik kiemelkedő, s itthon is komoly tekintélynek örvendett személyisége, Kovács Pál, hatszoros olimpiai bajnok kardvívó volt. Schmitt Pál a sikeres szöuli olimpiát követő decemberi közgyűlésen tett javaslata alapján a szükséges alapszabály-változtatásra és újjáalakulásra előkészítő bizottságot hozott létre, amelynek vezetésére Kovács Pált kérték fel. Akkor legfeljebb ők ketten tudták, mit is akarnak. Az események túl gyorsan követték egymást. Az akkori állami sportvezetésnek sem ideje, sem ereje nem maradt a közbeavatkozásra. Elkészült az alapszabály tervezete, az újjáalakítást előkészítő Olimpiai Fórum összeült a TF aulájában. Jóváhagyta a tagság mai napig érvényes delegálási elvét és júniusban sor kerülhetett a titkos szavazással lebonyolított tisztújításra, a szabad választásra. A társadalmi szervezet, amely negyven éven át a mindenkori állami sportvezetés árnyékában működhetett, tisztségviselői az állami sportvezetők voltak, most az önállóság útjára lépett, a Kongresszusi Központ Mátyás termében tartott lelkes hangulatú közgyűlésen.
Az önállóság mellett azonban az "új" MOB Samaranch elnök első számú jó tanácsát követve, miszerint csakis az állami sportirányítással kialakított, gyümölcsöző, korrekt együttműködéssel lehet sikeres egy-egy ország olimpiai mozgalma, a testület ennek megfelelően a mai napig jó munkakapcsolatokra törekedett.
A megválasztott Schmitt-Aján kettős azóta is élvezi a tagság bizalmát. Barcelona, Atlanta, majd legutóbb 2001 júniusában Sydney után harmadszor erősítették meg őket közfelkiáltással elnöki és főtitkári tisztségükben.
Legutóbb 2005 májusában Schmitt Pál egyedüli jelöltként indulva ellenszavazatokat (39) is kapott. Aján Tamásnak azonban vetélytársa is akadt Kamuti Jenő személyében, de végül (79:58 szavazati aránnyal) megőrízte főtitkári tisztségét.
Dávid Imre olimpikont, az evezős szövetség elnökét pedig a harmadik ciklusra erősítették meg a megnövekedett hatáskört kapott Felügyelő Bizottság elnöki székében.
A közvetlen vezetésben kialakult állandósággal szemben a tagság, az elnökség összetétele a négy évenkénti újjáalakulások során lényegesen változot. Az 1989-ben delegált tagok közül 2005-ben alig huszan maradtak meg hírmondónak.
A jelenlegi tagságban is 46 új delegált került a négy évvel korábbihoz képest. A hölgyek száma 18, ugyanennyi olimpikon, valamint 18 olimpiai bajnok tagja a testületnek.
Az elnökség munkájában Schmitt Pál és Aján Tamás mellett 1989 óta megszakítás nélkül csak Kamuti Jenő, az olimpiai ezüstérmes vívó, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke vesz részt.
A 2005 májusában megválasztott új elnökségben hat személyi változás történt. Konrád János, Kulcsár Győző és Zsivótzky Gyula olimpiai bajnok mellett Bakonyi Tibor alelnökként, valamint Sinka László és Szabó Tamás került a vezetésbe, amelynek az olimpiai bajnok Hegedűs Csaba, az alelnökké előlépet Gyárfás Tamás, a két eddigi alelnök Csázsári Attila és Gémesi György, valamint Faragó Judit, Berkes István, Csötönyi Sándor és Vass Károly tagja maradt.
A testület 2001. január 1-jén életbe lépett sporttörvény alapján lényegesen nagyobb mozgástérhez jutott. A MOB Közhasznú Köztestületté alakult, a Magyar Tudományos Akadémia mellett második civil szervezetként kapott ilyen minősítést. Az olimpiai sportágak szakszövetségeinek munkáját felelősen koordináló, az állami támogatás döntő részét elosztó, a sportösztöndíjak ügyét intéző, valóban döntéshozó testületté lépet elő. Az állami támogatás elosztásaira kidolgozott rendszert, amelynek alapját az eredményesség jelentette minden érdekelt igazságosnak tartva egyhanguan elfogadta. A szigorú kincstári előirások betartása mellett a szövetségek két-három napon belül hozzájutottak a támogatáshoz. A MOB rendkivüli esetekben előleget biztosított számukra . Az elosztás technikai lebonyolítása, a közmegegyezéssel elfogadott igazságos rendszer alkalmazásával, jól, zökkenőmentesen müködött.
Így az újabb, 2004 január elején életbe lépett, lényegében a sport visszaállamosítását elrendelő sporttövény a MOB-ot jogosítványainak többségétől megfosztva, végrehajtástát azonban az általános tiltakozásának köszönhetően az olimpiai felkészűlés zavartalansága érdekében egy évvel elhalasztották.